“Utazásunk előtt heteken át leveleztünk a lisszaboni szállásadónkkal, fotókat és pontos méreteket egyeztettünk, minden részletet átbeszéltünk. Legalábbis ezt hittük. Éjfélkor, a repülőtérről a szálláshoz érkezve mégis kínos csendbe dermedtünk. Köztünk és a bejárat között 4 óriási lépcsőfok tornyosult. Kétségbeejtő volt, nem értettük, erről miért nem szólt, és nem tudtuk, hogyan fogunk az éjszaka közepén megfelelő szállást találni. Nem a szállásadónk hozzáállásával volt a probléma, fel is cipelt volna a lépcsőn, hanem azzal, hogy nincs egy olyan közös nyelv az akadálymentességről, amit mindannyian értünk és beszélünk. Azonnal tudtam, hogy mi fogjuk megcsinálni.”